Tegnap Anyucival együtt elmentünk a Gina által szervezett II.blogtalira. Nagyon izgultunk mindketten, hogy vajon milyen lehet egy ilyen "összetalálka". ( Szándékosan használtam így ezt a szót hiszen az egyik kedvenc filmemben a Holiday címűben is így használja a bölcs idős úr... :) )
Izgalmas, érdekes, tanulságos.... Sajnos az a baj, hogy valahogy eddig nem ismertem meg túl sok blogolót és személyesen ez olyan más. Az ember nem tud csak úgy odamenni valakihez akit nem ismer és nem kezd el vele úgy beszélgetni, mintha ismerné. Persze voltak néhányan akiknek a blogját már régebb óta követtem, figyelgettem, de leszólítani, odamenni, megdícsérni, elismerni hát ahhoz nem volt bátorságom. De azt jó volt látni, mások hogy örültek egymásnak.
Amikor viszont megérkeztünk a szemem előtt hosszú ideig nem lebegett más név, csak Szarvasmicié. Anyukám születésnapjára rendeltem tőle egy babát, amire már régóta vágyott. Kicsit megijedtem amikor megláttam Micit, és azt őt körülálló embereket és a szépséges kamilla babát. Teljesen levert a víz, hogy anya meg ne lássa, mert akkor biztos közel akar menni és meg akarja nézni ő is. Így hirtelen eltereltem onnan, leültettem és kiszöktem Micihez.
Mici. Hát igen, ő pont olyan elragadó ember mint ahogy elképzeltem a blogja alapján. Sajnáltam hogy nem igazán tudtam beszélgetni vele, de végig azon aggódtam, nehogy lebukjunk, mert akkor vége a meglepinek, pedig már jó ideje tervezem. Végül sikerült az átadás, elrejtettem (pedig mutogattam, ölelgettem volna) és alíg vártam az estét, hogy odaadhassam neki.
Sok gyönyörű, egyedi alkotást láttam és továbbra is fantasztikusnak tartom, hogy ennyi kedves, kreatív, alkotó ember bújik meg egy-egy blog mögött.
Remélem előbb utóbb én is ismerősként köszönthetem őket.
